2011-12-11 10:33:33

 

 

A képviselő-testület legutóbbi ülésén jól összejöttek a költségvetési témák. A kevésbé gyakorlott szemlélő kapkodhatta a fejét: hogy lehet három év költségvetéséről egyazon ülésen beszélni. Pedig lehet: a tavalyi zárszámadást módosító szándék, az idei költségvetés aktuális állapotának beszámolója jól megfér a jövő évi városi fiskális politika tervezésével, a koncepció felvázolásával. Ebben az interjúban elsősorban az utóbbira kérdeztünk rá, azonban minduntalan előbukkant a közvetlen jelen és a múlt is Szabó Tamás polgármester válaszaiban.


-    Távolságtartóan, nagyon politikusan hangzott a testületi ülésen az ellenzéki kritika arról, hogy a beterjesztett anyag nem költségvetési koncepció, más megfogalmazásban nincs koncepciója a város vezetésének a jövőre nézve. Ha azonban ezt a kifejezést hevenyészetten lefordítjuk magyarra, hogy tudniillik elképzelése sincs a város gazdálkodásáról, akkor már durva a megközelítés.


-    Valóban durva és igaztalan ez a megközelítés, de a koncepció kifejezés tartalmát nem is adja vissza az elképzelés szavunk. A koncepció meglátás, elgondolás, ötlet, esetünkben a jövő évi költségvetésben megnyilvánuló nézőpont. Ha a kifejezésnek ezt a tartalmi gazdagságát tekintjük, már érthetőek a heves támadások. Igen, a mi nézőpontunk, elgondolásunk más, mint a korábbi városvezetéseké. Mi azt ígértük, hogy átalakítjuk, jobbá, élhetőbbé tesszük ezt a várost. Ennek a folyamatnak persze látványosabb mozzanata egy híd, bicikliút, vagy játszótér átadása, de a hozzáértő szem már a költségvetési koncepció alapján látja, hogy merre tartunk és mit szeretnénk. Az természetes, hogy másként gondolkodik az ellenzék, mint mi, de a tényszerűbb megközelítés nem mindennek a tagadása lenne, hanem a valós alternatíva felmutatása. Ehhez persze lenni kellene alternatívának.


-    Ha már belecsúsztunk a nyelvészkedésbe, tulajdonképpen a kormányzati felelősség birtokosainak víziója olvasható ki az előterjesztésből. Ez a kifejezés azonban a köznyelvben lebegőssé teszi azt, amihez hozzátapad, legalábbis távol van a konkréttól. Igaz, ez a kifejezés nem is szerepel az előterjesztésben, csak a vita során hangzott el.


-    Nos, a költségvetési koncepcióban nem tényként, főleg nem kötelező ígéretként vannak jelen az elemek, amelyeket aztán tételesen számon lehet kérni ciklus közben, de különösen választások előtt. Én nem félek használni a vízió kifejezést, ugyanis számomra ez nem álmodozás, hanem emelkedettebb, távlatosabb gondolkodás, várostervezés, aminek azonban meg van a reális alapja, a földhöz kötöttsége. Tudjuk, hogy honnan, milyen úton, hova szeretnénk eljutni.


-    Mire gondoljunk egy kicsit konkrétabban?


-    Mielőtt a költségvetési koncepcióról tárgyaltunk volna, zárt ülésen eredményes hitelfelvételről döntöttünk, számszerűsítve 1,4 milliárd forintról. Az idei költségvetésben a tervezett hiány 860 millió forint, de még nem tudjuk, hogy mennyire teljesül, ahogy a pénzügyesek fogalmaznak. A bevételeink három eleme is elmarad a tervezettől. Az eddig legmeghatározóbb iparűzési adó a válság, a cégek teljesítőképességének csökkenése miatt mintegy kétszáz millió forinttal lehet kevesebb. Elmarad az ingatlanértékesítés bevétele is a tervezettől, az ÉMÁSZ részvényeket pedig a jelenlegi kedvezőtlen árfolyamon csak nagy veszteséggel lehetne pénzzé tenni. Másrészt a kiadási oldalt tekintve százmilliós nagyságrendű megtakarításokat értünk el az intézményrendszer átszervezésével. Kiadáscsökkentő, és ugyancsak százmilliós tétel a kórházi fejlesztések elmaradása, a folyamatban lévő beruházásaink kifizetésének áthúzódása a következő évre.


-    Vagyis, most december elején még az idei költségvetésben is nagy a bizonytalanság.


-    Pontosan valóban nem tudhatjuk, hogy merre mozdul a mínusz 860 milliós tétel. Szélsőséges esetben lehet egy milliárd is. Azt azonban tudjuk, hogy ebben a legrosszabb esetben 2012-re a most felvett fejlesztési hitelből marad négyszáz millió forint. Hozzáteszem gyorsan, hogy 2013-ra is, ugyanis sem hitelt, sem kötvényt nem tervezünk erre az említett két évre a továbbiakban felvenni.


-    Akkor ez azt jelenti, hogy a két legnagyobb fejlesztés elmarad?


-    A hitel és a kétszer ekkora mértékű kötvény közötti összeg szolgálta volna az ipari park és a fürdőberuházás céljait. Kisebbségben maradtam a véleményemmel, hogy mindkét fejlesztés rentábilisan működtethető lenne, hogy például a víz, a szállás, a gyógyturizmus, és maga a város együtt megfelelő vonzerő a fürdőberuházáshoz, illetve az ipari park jelentősen növelhetné az adófizető vállalkozások, nota bene a foglalkoztatottak számát. Nem vetettük el véglegesen ezt a két tervet, bár nincsenek benne a jövő évi költségvetési koncepcióban. Ha újra elővennénk őket, akkor a realitásukhoz újra át kellene gondolni a hitelről, illetve a kötvényről hozott döntésünket.


-    Meggyőző tényeket sorolt, hogy van kiindulási alapja a tervezésnek, és még annak is, hogy mi nem kerülhet be. Ha lehet, vegyük sorra, hogy mi van benne a költségvetési koncepcióban.


-    Első helyen említem a városüzemeltetést a prioritási sorban. A JVV Zrt. működésén nagyon sok múlik, hogy otthonosabban, komfortosabban éljünk a városunkban. Ez részben nem pénzkérdés: Horgosi Zsolt megbízott vezetőként átalakította a cég szervezetét, elindította a hatékonyabb, ütőképesebb működtetés irányába. Most öt évre kinevezve újabb lendülettel folytathatja ezt a munkát. Természetesen ehhez a városnak is meg kell adnia minden segítséget, így olyan finanszírozási rendszert, amely megteremti az alapot az utak javításához, karbantartásához, az ivóvízvezetékek, a csatornahálózat szükséges cseréjéhez.


-    Itt már a város kasszájánál és a lakók zsebénél járunk…


-    Igen, pénzről, a lehetőségeinket meghaladó sok pénzről van szó. Éppen ezért fontos prioritás a nagy intenzitású, 90-95 százalék támogatottságú pályázatok felkutatása, és bevonása terveink megvalósításába. Ugyancsak fontos a magántőkével közös projektek megvalósítása, legyen az ipari park, a Bathó palota rehabilitációja, a Tiszti kaszinó, vagy a Gondozóház új funkciójának megtalálása.


-    A Gondozóház ügye felkapott téma a városban. A Szatmári malommal való csere lehetősége többek szerint előnytelen lehet a városnak.


-    A Gondozóházat értékesítésre jelölte ki a képviselő-testület. Jelenleg csak pusztul a malommal együtt. Ha létrejön a csere – ami ugyancsak értékesítés --, a Gondozóház magántőkéből funkciót kap, és a város is gazdagodik egy szállodával. Ha ez elfogadható határidőn belül megvalósul, máris jobban állunk, mint a kiindulópont. Fontosnak gondolom támogatni a város polgárait, akik sokat tettek és tesznek Jászberényért. A konkrét esetben nem mellékesen azt kérte anno az önkormányzat a vállalkozótól, hogy vigye ki a városból a termelő üzemét. Ez akkor közös érdek volt, de most is az, amikor a város főterén szálloda jöhet létre, mi pedig a malom épületére pályázatot adhatunk be jövő év elején kulturális funkció megteremtésére.


-    Két látszólag teljesen más kérdést engedjen meg végezetül. A Parlamentben az MSZP-s Szekeres Imre módosító javaslatait – tőle tudjuk – nem szavazták meg Pócs Jánossal, noha tíz és százmilliókat kért a kórháznak, a Jászság Népi Együttes székházának, sőt milliárdokat útépítésre. Nem kell minden forint mégsem?


-    Köszönet érte, ha szívén viseli a Jászság sorsát. Persze hitelesebb lenne a mostani felszólamlása, ha nyolc évig, amíg lehetősége lett volna befolyásos kormánypárti képviselőként segíteni szűkebb pátriáját, az ígéreteit legalább részben beváltotta volna. Akkor most nem is kellene kérnie szinte. Így azonban politikai szándékú ellenzéki akcióról van szó, amely mögött nincs felelősség. A mindenkori kormány joga és felelőssége összeállítani a költségvetést. Ebbe szűk érdekek mentén belenyúlni a felelősség telje hiánya mellett káoszhoz vezetne, hiszen minden régiónak van számos jogos kívánalma, ami nagyon kellene, ami régóta fáj. Tavaly egyébként a kórháznak 300 milliót kért, most százat. Ki tudja miért? A kórház helyzete lényegesen nem javult, azt tudom.


-    Végül a mostani napokról kérdezzük. Adventben járunk. Mennyire más a várakozása ebben az évben, mint tavaly friss polgármesterként?


-    Soha nem voltam elszállós típus, de tavaly még a levegőben volt a választások utáni euforikus hangulat. Egy év alatt nagyot változott a világ, és nem csak arra gondolok, hogy a külső környezet, a világgazdasági válság elhúzódása a várost és lakóit is érinti. A Parlamentben az új alaptörvénnyel és a csatlakozó kétharmados törvényekkel zajlott és zajlik a rendszer átalakítása. Olyan ez nagyban, mint kicsiben nálunk a Zagyva kotrása: előbb az iszapot kell kiszedni, minden zavarossá válik, átmenetileg eltünnek a halak, sőt, még a víz is a mederből. Aztán letisztul és élhetőbbé válik a közeg. A különbség annyi, hogy a Zagyva-kotrás egyszerűbb és gyorsabban megy. Hitetlenkedő mégis volt elég a városban is. A ciklus második felére ilyen letisztulást remélek az országban. Magánemberként várom a parlamenti szünetet és a két ünnep közötti pár napot, amikor a családommal lehetek. Mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, valamint jó egészséget és kitartó türelmet kívánok a következő évre.



Halász Lajos