A költő, akiről az járja, hogy életműve reprezentálja a XX. századot, hogy verseiben egyszerre minden épül és omlik, hogy többféle olvasata is érvényes lehet, hogy költőként és emberként is keresztúton állt, hogy vad volt, szabad és szemtelen: Szabó Lőrinc. A költő és műfordító, a modern magyar líra nagy alakja (1900 - 1957), harminchárom évesen különbékét kötött a világgal, és a képébe vágta, hogy ocsmány.

A bölcs nép azt mondja, szarból nem fonsz ostort, de ha fonsz is, nem pattogtatsz vele. Miközben láthattuk A kézmosás fontosságáról című magyar színmű előadásán, hogy de bizony! Évekkel ezelőtt a szekszárdi kórház egyik ápolója azt javasolta Scherer Péternek, a Nézőművészeti Kft. színészének, aki ennek az előadásnak a rendezője, hogy írjanak egy darabot a kézmosás fontosságáról. Pepe és a dramaturg, Gyulay Eszter egy hétig csak röhögtek ezen, aztán belerántva két, tévésorozatokból is szerethető színészt, megcsinálták. És elégedetten állapíthatták meg, hogy tessék, itt a bizonyíték arra, hogy pár jó passzban lévő, és talán nem is tehetségtelen színházi ember bármilyen témából képes jó és nevetve befogadható előadást csinálni.

Szombatonként délelőtt a gyerekek, este a felnőttek számára tesz közzé egy-egy korábbi produkciót Youtube-csatornáján a vírushelyzet miatt zárva tartó Budapest Bábszínház.